Mimi

Tágra nyílt, csillogó, kék szemek, szőke tincsek, kerek vonások: "Tényleg bármit elérhetek? Amit csak szeretnék?" 
Egy darabig szótlanul pillázva álltam a nekem szegezett kérdés előtt, és igazából nem értettem, hogy hogy nem világosította még fel senki, hogy az élet nem habostorta, mikor csak pár évvel fiatalabb nálam. Hogy kerülhette el ennyire a valóság? Hogy lehet ennyire szemtelenül naiv? Már-már idegesítően reményteli? Kedvem lett volna a fülébe kiabálni, hogy hahóóóóóóó, ébresztő!!! Téged nem Alice-nak hívnak, és nincs semmiféle csodaország! Nőj már fel, itt az ideje!!! Semmit nem adnak ingyen, az álmaidat sem!! 
De egy pillanat! Tényleg ez lennék én? Ez lett belőlem? Egy megkeseredett ember, akit felemésztettek a mindennapok, és akiben a hit, a bizakodás legkisebb szikrája sincs már? Ráadásul azt kívántam, hogy bárcsak olyan korán megtapasztalta volna mindazt, amit én, és szembesült volna azokkal a problémákkal, amikkel én! Majd akkor nem beszélne így! 
És akkor döbbenet! Atyaúristen!!! Megöregedtem? Ez így működik? Egyik napról a másikra? Reggel belenézek a tükörbe, és egy teljesen más valakit látok? Miért nem tudom őszintén azt válaszolni, hogy csakis rajtunk múlik minden, és határ a csillagos ég? De ha én nem hiszem, hogy mondhatnám másnak, hogy márpedig ez így van.
Mindez egy perc alatt végig futott a gondolataimban, s végül mosolyogva álltam elő a válasszal: Igen!!!! Bármit elérhetünk, amit csak szeretnénk! Lehet, hogy nem én vagyok rá a legjobb példa, de az akaraterőben, a kitartásban igenis hiszek! A kétségbeesésem pedig hamar elűzték az álmaim. Mert amíg vannak, addig élünk, és ez nem kor kérdése! :)

Az év első képei

Ahogy az már körvonalazódni látszódott, a szilveszter tényleg nyugalomban telt, a meleg szobában iszogatva, kártyázva, és éjfélkor a tévé előtt énekelve a Himnuszt. Így másnap mindenféle gond nélkül sikerült felkelni olyan 11 óra tájt :D . Egy könnyű reggeli, kávé kényelmes elfogyasztása után gondoltunk egyet, és elindultunk Siófok felé, hogy a több napja tartó tespedésnek végleg véget vessünk! A hőmérséklet a mínusz tartományban mozgott, de ez másoknak sem vette el a kedvét attól, hogy kimozduljon egy kicsit. A Petőfi sétányon mentünk végig, ahol szöges ellentétét tapasztaltuk annak, mint ami nyáron fogadja az ide látogatókat. Ez mondjuk érthető is, mert ez a rész csak a nyári szezonban virágzik, de nem gondoltam volna, hogy ennyire elhanyagolják az őszi-téli időszakban. Mint valami kizsákmányolt kis falu a western filmekből, ahol bedeszkázva az ajtók, ablakok, és a szalmagolyók helyett itt az elszáradt faleveleket hordta a szél. A befagyott Balaton felé lépdeltünk, és már készítettük a fényképezőgépeket, hogy hátha mi is elcsípünk olyan jégképződményeket, amilyeneket mostanában látni több fórumon. De sajna nem! Viszont a látvány így is hatalmas volt, a tél folyamán még biztos, hogy visszatérünk a környékre!