Gyökerek

Ünnepek közeledtével gyakran kérdezik az utca emberét, hogy vajon tudják-e mit ünneplünk, kit vagy esetleg milyen eseményt. Az esti műsor előtt ülve mosolygunk azokon, akik nem tudják a választ, és közben megkönnyebbülünk , hogy nem nekünk szegezték a kérdést, mert félő, hogy mi is felsültünk volna.
Húsvét környékén én arról faggattam a férfiakat, hogy mennek-e locsolni? Nem; már nem; tavaly voltam; öreg vagyok én már ehhez... Toronymagasan ezek vitték a prímet. De a nők részéről is elutasítást tapasztaltam. Ugyan minek jönnek, úgyis bezárkózok; utálom,ha meglocsolnak; fáj a fejem a büdös kölniktől... Öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, mindegyik csak húzta a száját. 
Én pedig még emlékszem arra, hogy húgommal mennyire izgatottak voltunk húsvét hétfő előtt. Vasárnap mamámnál festettük a tojásokat, hagymahéjjal, zsírral fényesítettük őket, matricát ragasztottunk rá - mert mi már a modern kor gyermekei vagyunk :D - , de az iskolába is készítettünk gyöngyökkel díszített, kifújt tojást. A locsolkodás napján pedig szépen felöltözve vártuk a vendégeket, süteménnyel, üdítővel, itallal. A szódásszifonos, vödrös megoldásokból én kimaradtam :), de nem hiszem, hogy ennek volt köszönhető, hogy minél többen meglocsoltak, annál jobban örültem. Még egy kis listát is vezettem, hogy kik és hányan jöttek el, hogy a nap végén, vagy másnap összevessük a lányokkal. És bizony annak a nevét megjegyeztük, aki tavaly volt, de idén nem, vagy aki mindig szép verseket mondott, és kicsit irigykedtünk azokra a lányokra, akiknél nagyobb volt a látogatottság! :) 
Most pedig.... Mintha már minden mindegy lenne. Élünk bele a nagyvilágba. Lassan elfelejtjük a nyelvünket, a hagyományainkat, mert az már régi, elavult, egy letűnt időszak értékeit képviselik. 
Gyökerek nélküli emberekké, felnőttekké válunk, akik mögött már nincs semmi, és az előttük lévő út is csak hamis illúziókkal van kikövezve. Nincs talaj a lábunk alatt, nincs, amihez visszanyúlhatnánk, ami biztonságot adhatna. Félelem a jövőtől, kilátástalanság, értelmetlen, szüntelen vibrálás, amiben élünk.