Hangyák

Két barátnő, és egy üveg bor... Ezen párosítás kapcsán gondolom már sokaknak beindult a fantáziája, hogy úúúúúúúúúristen!!! Micsoda vinnyogás, sikítozás, virnyákolás mehet ott az éterben. És ez így igaz! :) Pár korty alkohollal képesek vagyunk nagyon gyorsan elérni a dobhártyaszaggató szintet. De természetesen anélkül is! :) És nyilván az ilyenkor szokásos sztereotípiák is előttünk vannak, hogy vajon miről szólhat a diskurzus két nő között!? Miről másról, mint a férfiakról! Mondják ezt a férfiak, akiknek sok esetben ez a kijelentésük is csak alátámasztja az egocentrikus világképüket. Majd színlelt duzzogással megjegyzik, hogy a nők mindent és mindenkit kibeszélnek. Kedves Uraim! Nem ki, hanem meg. Óriási a különbség! 
És most lehet, hogy illúziók tömkelegét fogom szétoszlatni - bár burkolt szándékom ez lenne -, de be kell valljam, hogy az én társaságomban gyakran merülnek fel az élet nagy, klasszikus kérdései. És erre büszke is vagyok! Jól esik, hogy olyan embernek tartanak, akivel nem csak felszínes dolgokról lehet beszélgetni, és pláne jó érzés, ha azt kapom visszajelzésként, hogy senki mással nem szoktak ilyen témákat boncolgatni, s ezáltal úgy érzik kaptak valamit, többek lettek. 
Na de nem is hiszem, hogy csak a férfiak "kiváltsága" lenne a "lét"-ről elmélkedni, és azt sem hiszem, hogy mi kevésbé jól csináljuk. :) Én pedig abszolút partner vagyok ebben, és sokszor már-már számomra is elviselhetetlenül filozofikus hangulatba tudok kerülni. Ilyenkor pedig jönnek a hangyák! :) 
Miért az agy? Miért adatott meg a gondolkodás? Nem lenne egyszerűbb ösztönlényekként? Vagy mi is azok vagyunk, és csak azt hisszük, hogy mindennek oka van? Tényleg olyan rossz lehet annak, aki kevesebbet "ért", érzékel a mindenségből? Boldogok a lelki szegények?. Mi a jó és mi a rossz? Mi a helyes és mi a helytelen? Egy olyan világban, ahol a korlátokat, szabályokat, erkölcsi normákat mi alkottuk, emberek! Ahol a bűntudat, a lelkiismeret mind-mind emberi "találmány" ! Ha mindezek nem léteznének, tényleg eluralkodna a káosz? Gyerekként azért akartam felnőni, hogy legyen saját fizetésem, pénzem, hogy ne kelljen nyomorogni, megvehessem, amit szeretnék, "szabad" legyek. Most ez megvan, mégis a saját magam épített börtönömbe élek. Valamit valamiért? Nem túl nagy ár ez mindezért?
Tárgyakkal vesszük körbe magunkat, ezzel támogatva azt a fogyasztói társadalmat, ahol nem az ember az érték, hanem a produktum! És fel vannak háborodva! Miközben ők maguk is így élnek. Többre tartanak egy plazma tévét, mint az együtt töltött, tartalmas időt. S közbe nem veszik észre, hogy ezzel önmagukat degradálják, s maguk alatt vágják a fát!
Érték, élet, ítélet... A sort, és a sornyi kérdést még jó sokáig lehetne folytatni, de mivel józan vagyok, és másnap reggelig az is maradok, ezért szeretném, ha azok a hangyák most hagynának aludni! :) :)