Mindenesetre a négy napos túraútvonalat kettőre csökkentettük, a többit pedig kártyázással, pihenéssel, és az esőszünetekben tollaslabdacsatákkal töltöttük.
Az első nap fátyolfelhőzetre, és az eső hatvan százalékos esélyére ébredtünk. De legalább nem volt hideg! Kimentünk kávézni az udvarra, és az autónkra tévedt hangyasereget fotóztuk, miközben azok a motorháztetőn kialakult víztócsákból szürcsöltek. Az új kedvenc képek:
A nap első állomása: Kápolnapuszta, Zala megye, Bivalyrezervátum. Belépő: 650 Ft. A honlapjukat böngészve, valamin megakadt a szemem: a bivaly és lószalámi árusítása átmenetileg szünetel! What the....??? Rezervátum-szalámi???
Odafelé útközben megálltunk Fonyódnál, mert már a 7-esről is csalogató volt a látvány.
Kis-Balaton, bivalyrezervátum. Ahol sikerült lencsevégre kapnom egy kecskét :) :)
Meg egy ürgét! :)
Rengeteg ürge volt, meg ürgelak, és szabadon ugráló kecskék. És ők:
Persze nem szabadon, hanem elkerítve, csordákban, szürkemarhákkal, lovakkal együtt.
Egész nagy terület, melynek körbejárása után Zalavár és környéke következett. Kerestük a Kányavári - szigetet, de nem találtuk / bénák voltunk :) /, a naplementét pedig a balatonboglári gömbkilátóból nézhettük, 250 Ft-ért.
Második napra a terv Keszthely volt, de már nem mertünk hosszabb útnak indulni, látván a felhők szürkeségét. Így mindebből egy kis délutáni siófokozás lett. Séta a belvárosban, a parton, a Petőfi sétányon.
A vélemény megvan, és egyáltalán nem pozitív. A plázájuk kicsi, benne kettő darab "étteremmel". Egy kínai, ahol gondoltam biztosra megyek, és ugyanazt a minőséget kapom, mint Fehérváron. De a felét sem tudtam megenni a zsíros, ízetlen, csirkét alig látott valaminek. Ráadásul SZÉP kártyával itt sem lehetett fizetni, szinte vadászni kellett az olyan helyeket - még a Petőfi sétányon is! - , ahol elfogadják. Számomra pedig egyértelmű lett volna, hogy bármivel fizethetek a Balaton partján, hiszen elvileg ők a vendéglátásból élnek! Tele voltam lóvéval, kártyán, és nem engedték elkölteni! :) Így utólag már annyira nem is bánom.
Időszakos látványosság a parton az óriáskerék, ami egyébként egy hatalmas vodafone reklám. :) 2 ezer forintért fel is lehet rá ülni, a menetidő talán eléri az 5 percet. Kékre fóliázott üvegen keresztül nézheted a Balatont, miközben szinte folyamatosan forog a kerék. Esti fényekben kimondottan SZÉP. :)
Harmadik nap már a 17 fokra reagálva rögtönöztünk valami programot, ami az este 8-kor kezdődő Magyar Nemzeti Cirkusz előadására esett, Balatonlellén.
Szerintem mindenkinek vannak gyerekkori emlékei, amik vagy rosszak vagy jók, de meghatározza a későbbi hozzáállást a cirkusz világához. Nekem első körben valami kultúrházas, falusi, unalmas, lepukkant dolog ugrott be. Ehhez képest, a 3 ezer forintos belépőért, szinte visszakaptam a gyerekkorom. Visszakaptam belőle olyat, ami akkor soha nem is volt az enyém.
Láttam a munkát, ami a két órás show mögött állt, az embereket, a művészeket, akiknek ez az életük, és ami engem lenyűgözött. Hallottam már persze olyan véleményt is, hogy a cirkusz nyomasztó, mert hogy az állatok, és hogy szegények, mert szerepeltetik őket, az emberek szórakoztatásáért. De! Ezek az állatok láthatóan nagyon jól vannak tartva, és már ők is ebbe születnek, így szerintem számukra ez nem kényszer. Ráadásul én durvábbnak érzem azt a helyzetet, mikor az ember a saját gyerekét produkáltatja, bazári majmot csinálva belőle, csak hogy mutogathassa másoknak, mit tud az ő szeme fénye!
Egyszóval egy élmény volt!
Ahogy ez a nyaralás is, ami remélhetőleg jövőre jobb időt érdemel! :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése