Szép, új világ

XP, XZ, SX, S4, G2... 
Nem, ez nem egy matematikai számsor, aminek következő elemét kellene meghatározni. Én viszont elképzelhető, hogy első ránézésre erre tippeltem volna. :) 
Egy CSAK nőkből álló asztaltársaságnál kicsit kívülállónak éreztem magam, mikor rögtön a helyfoglalás után mindenki elővette a mobiltelefonját, és elkezdtek dobálózni mindenféle szakszavakkal. Csak úgy repkedtek fölöttem a megapixelek, a gigák, a megák és processzorok. Nem értettem, hol a hiba.? 
Itt ülök korosztályom hölgytagjaival, egy két 30 pluszos anyukával egyetemben, és nem arról kezdenek el fecsegni, hogy ki milyen ruhát vásárolt már a tavaszra készülve, vagy hogy mikor lenne esedékes a következő hajvágás, pedikűr, manikűr, hanem hogy kinek mit tud a telefonja. Úgy mutogatták egymásnak, mint a gyerekek a játékaikat. Büszkén, néha irigykedve, néha megmagyarázva, magának is, hogy neki miért csak ilyen jutott. Döbbenet! :) 
Pár nappal ezelőtt pedig egyik barátnőmmel pont arról beszélgettünk, hogy lassan cikinek,gáznak fognak minősíteni a tizenévesek, mert nincs okostelefonunk, sőt, hagyományos nyomó gombos mobilt használunk, az érintőképernyőtől egyenesen frászt kapunk. :) És a vicces az az, hogy nemcsak a tizenévesek néznek rám értetlenül, ha közlöm, hogy én nem mindenhova viszem magammal a "házi kedvenccé" avanzsált készüléket, hanem már az idősebbek is. Én még leragadtam annál, hogy telefonálás és üzenetküldés miatt tartom ezt a kis "hobbi állatot", a netezésre meg ott van a laptopom. 
És hogy miért alakult ez így? Egyszerűen nincs igényem arra, hogy folyamatos kapcsolatba legyek a világgal, percenként értesüljek az újdonságokról, vagy hogy naprakész legyek az ismerőseim magánéletéből. Sokkal inkább van igényem néha arra, hogy kivonjam magam a világ vonzása, lüktetése alól, hogy elmerüljek egy könyvben vagy egy zenében, vagy hogy megtapasztaljam a természet színeit. És hogy ez CSAK generációs kérdés lenne? Nem hiszem.   

A témához kapcsolódóan a kedvencem az a levél, ami a facebookon is terjedt, és ami így kezdődött: " Nekem édesanyám volt. Neked muterod. Én permetezett almát loptam a szomszéd kertjéből. Te részegen édesapád kocsijával szombat éjszaka megölsz két embert..." 
A régi mindig értékesebb, mint az új? Az új jobb, mint a régi, mert a haladás, a fejlődés szolgálatában áll? A fejlődés mindig valami jobbat, jót hoz? Ha az új nemzedék ennyire rossz irányba tart, fölvetődik a kérdés, hogy kitől tanulták mindezt? Csak a szülők hibája? Akik még nem bele születtek, hanem bele tanultak - ha egyáltalán sikerült nekik - egy olyan technika és manipuláció uralta világba, ahol megmondják miről legyen véleményed, milyen témák foglalkoztassanak, ahol próbálnak bekategorizálni, hogy aztán megmondják mire van szükséged, hogy a csoportba tartozhass, rengeteg alternatívát mutatnak, hogy neked csak választani kelljen, ne gondolkodni!!!, vagy elhitetik veled, hogy ha megveszed azt a bizonyos terméket, akkor igazi egyéniség leszel, miközben a hozzád hasonlók ugyanezt fogják gondolni. Előre kitalált "fantomok" után rohanunk, amiket ha nem szerzünk meg, alacsonyabb rendűnek érezzük magunkat. 
Nehéz ebben a zűrzavarban eligazodni és lépést tartani a változásokkal. De úgy gondolom, hogy haladni kell a korral, nem szabad elzárkózni attól, ami körülöttünk zajlik. És mindezt úgy kellene megvalósítani, hogy ne menjen az emberi kapcsolatok rovására, ne rohanjunk még gyorsabban az elidegenedés felé, és ne hagyjuk, hogy függőként kezeljenek minket, akiket bábokként lehet mozgatni. 
Erről a videóról pedig mindenki gondoljon azt, amit akar.