A pákozdi ingókövek sztori

Indulás: Székesfehérvár
Cél: Pákozd 
Táv: 11,1 km 

Kék ég, tömött, habgaluska felhők, kellemes levegő. Ezt láttam vasárnap reggel, mikor zuhanyzás után kiléptem a fürdőből, s eldöntöttem, ma biztos, hogy nem maradok a beton négy fal között. Az asztalomon hevert egy Velencei-tó és térsége elég részletes térkép, amit átböngészve a választás Pákozdra, és a pákozdi ingókövekre esett. Táska a vállamra, fényképezőgép, napszemüveg és már indultunk is útitársammal, akit szintén nem kellett sokáig győzködni. :)
És ennyi. 11 km-re van Fehérvártól, és szerintem a városlakók többsége még csak azt sem tudja, hogy van ilyen, mások pedig irigykedve figyelik, hogy milyen szép helyen jártam. Nem kell irigykedni!! Ki kell lépni az ajtón, és el kell indulni. A többi csak kifogás. Túrafelszerelés, kaja, kullancsok, szúnyogok, gyerekek..... Nem kell ilyen-olyan túracipő, komolyabb, hegymászós kirándulásokig szerintem teljesen megteszi az egyszerű edzőcipő, én konkrétan saruban / nem papucsban! / tettem meg ezt a kb. 5 km-es távot, amit Pákozd egyik utcájából indítottunk. Autóval mentünk le a településig, de tökéletesen ki van építve a bicikliút, úgyhogy azzal is nyugodtan bevállalható / nincs biciklim :( /. Két fél literes vízzel a kezünkbe kíváncsian vártuk, hogy mikor érünk már oda az első gránitkő csoporthoz, melyek a Velencei-hegységben elszórtan találhatók, s a Gránit tanösvényt követve az összes képződmény mellett elhaladhatunk. Kitaposott földúton, pillangó folyosón haladtunk a cél felé. Rengeteg volt belőlük, ilyen-olyan, tarka, kicsi, nagy, s az egyiket sikerült is lencsevégre kapnia társamnak.  

 

Az ingókövek egyébként onnan kapták a nevüket, hogy egyes darabok csak az élükkel támaszkodnak az alattuk lévő sziklákon, amelyeken el is mozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének. Keletkezésükre pedig tudományos és mitikus-misztikus-történelmi magyarázat is létezik. 

Az egyik ilyen változat, hogy nem természetes képződmények, azokat egy korai civilizáció állította, csakúgy, mint hasonlókat szerte a világban, mint pl. Angliában a Stonehenge-et. Ugyanis egyes nézetek szerint a Földnek vannak pozitív kisugárzású energiapályái, vonalai, melyek jó hatással vannak szervezetünkre, s elődeink ezek mentén, ezek kereszteződéseiben állítottak világszerte úgynevezett megalitokat, jelezvén e helyek szakrális jelentőségét, ahova időnként elzarándokoltak az emberek, tüzet raktak, szertartásokat tartottak. Geológusok szintén mást vallanak a keletkezésükről, s ezen belül is szemben álló vélemények vannak. Egyesek szerint majd 100 km-es körzetben még csak hasonló összetételű kő sem található, tehát azokat vélhetően ide kellett szállítani valahonnan. Mások úgy gondolják, hogy az ingókövek lehettek ugyan ősi szakrális helyek, mindazonáltal kialakulásukra geológiai magyarázat is van. 

A legérdekesebb képződmények nevet is kaptak: Kocka-kő, Gomba-kő, Kis-Cipó, Oroszlán-kő, Pandúr-kő. Mivel mi elég későn érkeztünk, így nem láttuk mindet, de a kilátás kárpótolt mindenért. 

 

A Pogány-kő formáció a távolból és a bokrok takarásából így nézett ki: 

 

Aminek a tetejére fel is másztam, s talán így jobban érzékelhető, hogy nem is olyan kis kavicsok ezek az ingókövek :) 

 

Amúgy a környék a rendszerváltás előtt szovjet katonai terület, lőtér volt, ezért a cirill betűs feliratok és firkák, még mielőtt valaki vandalizmusnak gondolná! :) 

Biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalom, mikor teljesen körbe járom majd  ezt a természetvédelmi területet, s megismerhetem legérdekesebb pontjait.

Tihany, Belső-tó

Tihany kapcsán első körben mindenkinek a Balaton, az apátság és max. a levendula jut az eszébe. Én is így voltam ezzel, mígnem egy autós kirándulás során, elindultunk csak úgy valamerre a szűk, kanyargós utcákban, hátha van még itt látnivaló. És bizony akadt! :)
A nyugalom szigetére bukkantunk a félsziget határában. A Belső-tó a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén fekszik, és fokozottan védett természeti érték, amit százszázalékosan meg is értek! :) Legelő szürkemarhák, stégen napozó fiatalok, csónakázó párok, kutyát sétáltató családok... A "nyüzsgés" ellenére engem is hamar elkapott a vágy, hogy egy pokrócot leterítve, hanyatt fekve élvezzem a zöldet, a kéket, akár egész nap.
  

 

A szakirodalom azt írja, hogy medrét vulkanikus utótevékenység alakította, és ezt a területet töltötték fel a rétegvizek és a csapadékvizek. Ebből adódik, hogy a tó vízszintje változatosan alakult, volt, hogy teljesen kiszáradt. A 60-as évektől Magyarország egyik legjobb fogási eredményeket biztosító horgászparadicsoma, s ma is horgásztóként funkcionál. 

Természetesen tihanyi apátságos és gémeskutas kép is készült, ezeket nem lehetett kihagyni, hisz a tájhoz tartoznak, s örülök, hogy most már nekem is van saját példány ezekről. :) 

 

 

A tó közvetlen szomszédságában van a Magyar Képzőművészeti Egyetem épülete, tulajdona, a Somogyi József Művésztelep, mely a Nemzeti Kulturális Örökség részeként van nyilvántartva. 

                         

És ha Tihany, mi sem hagyhattuk ki az apátságot, onnan a kilátást, amit egy cukrászda teraszán ülve is csodálhattunk. 

  

Még itt is rengeteg hely, zug, utca van, amit szeretnék felfedezni, s ha tehetem, minél hamarabb visszajövök, hogy gyönyörködhessek a Külső-tó, az őslevendulás vagy a gejzírmező szépségeiben.

Veszprém

Olaszország, Franciaország, Horvátország...Egyre gyakoribb nyaralós és kirándulós úti célok a magyarok körében is.                                      Büszkén posztolt napszemcsis, tengerpartos, koktélos képek, irigykedő rokonok, barátok hozzászólásai, hogy mennyire gyönyörű és, hogy mennyire jó lehet most nekik. Nincs is ezzel baj, ha lehetőségem lenne, nyilván én is szétnéznék a nagyvilágba. Viszont ott érzek egy kis ellentmondást, hogy míg egyesek sznobériából vágynak külföldre, hogy aztán szintén sznob vagy sznobnak látszani akaró társaságukban villoghassanak legutóbb szerzett élményeikkel, addig ha megkérdezném tőlük, hogy látták-e már Szegedet, vagy tudják-e hol van a Csodabogyós-barlang, akkor nagy valószínűséggel csak pislognának. Minél messzebb, minél exkluzívabb helyre, ez most a trendi.
Pedig nem kell messzire menni, hogy egy kis Itáliát vagy Provence-t láthassunk, akár itthon is. Néha úgy tűnik, hogy Magyarország Európa kicsinyített mása, s mindenből, mindenhonnan van egy kicsi, van valami hasonló, a magyar sajátosságokon, nevezetességeken kívül. 
Ezt nemrég kitalált, spontán veszprémi kirándulásom során is tapasztaltam, ahol olyan utcarészletek, boltívek jöttek velem szembe, amikről olasz, görög képek, hangulatok ugrottak be. Szeretek elveszni a részletekbe, és szeretem más szemszögből nézni a dolgokat, ezért nem csak a Tűztornyot, a veszprémi várat vagy az Érseki Palotát fotóztam.  

 

Ennek a képnek azt a címet adtam, hogy Veszprém aka. Dallas :), mert látványa felidézte bennem a sorozat főcím zenéjét és képsorait :D 

 

És itt vannak az említett boltívek  

  

Ez az épület csak úgy megtetszett, több irányból is megközelítettem :) 

  

És persze kellett ilyen is..... 

  

...meg ilyen is :) 

Nem először jártam Veszprémbe, de úgy gondolom, hogy nem is utoljára. Egy délután kevés, hogy mindent megnézzek, s szerintem nem is érdemes csak felületesen végig futni a főbb látnivalókon, ha szeretnénk egy szeletet kapni abból, hogy milyen is lehet itt élni, s mit rejt még ez a város. 

Jó reggelt kívánok!

Kócos vagyok. Az éjszaka nyomait látom az arcomon, s az ágy melegét még érezni a bőrömön. Telefoncsörgés nélkül ébredtem, a felkelő nap fényeire és a madarak hangoskodására. Szeretem a reggeleket. A csöndes, nyugodt reggeleket. Mindegy, hogy téli csípős vagy tavaszi friss. 
Bár tudom, hogy hamarosan újra indul a mókuskerék, most még élvezem, hogy nincs zaj, nincsenek emberek, nincs "civilizáció", nem akarnak befolyásolni, nem akarnak meggyőzni, nem kell viselkedni. Páncél, álarc és mindenféle magamra aggatott szerep nélkül létezhetek. Létezem és kortyolgatom a teám. Nem gondolok semmire. Nem akarok semmire gondolni. Minél többet szeretnék elraktározni ebből az idillből, hogy segítsen megbirkózni a naponta rám zúduló rohanó élet összes nyűgével. 
Csak még pár percet kérek...!!! Had maradjak még a "kellek és muszájok" világán kívül!                                                                                        De a levegő egyre feszültebb, a XXI. század kérlelhetetlenül befurakszik az erkélyen át. Dudáló autók, ajtót csapkodó szomszédok, liftek föl-alá ugrálása, buszok, teherkocsik bűze... Kedvetlenség, fáradtság, undor fog el, s legszívesebben ki sem mozdulnál otthonról. Már tervezgeted, hogy mit fogsz mondani a főnöknek, milyen újfajta betegséget találsz ki az orvosnál vagy hogy milyen indokkal mondod le a délelőtti találkát, amikor... Valaki átöleli a derekad, finoman megpuszilja a vállad, s azt mondja még az álom illatába burkolózva, mosolyogva, hogy: Jó reggelt! Úgy érzed nem vagy egyedül, s jól esik, hogy tudod, van, aki enyhítheti a mindennapok súlyát, s a közös jövőtök burka ha kell, megvéd. Vagy két kis tenyér karolja át a lábad szárát, s csillogó szemek néznek föl rád: Anya, éhes vagyok! Vagy egy farkát csóváló, nedves orrát az arcodhoz nyomó négylábú kérlel, hogy játssz vele. Egy pillanat alatt elszáll minden fáradtság, mert érte, értük érdemes felkelni.                     Vagy csak egyszerűen dacolva a téged is megfertőzni akaró kiábrándultsággal, fásultsággal, a konyhában táncolva hallgatod a kedvenc zenéd, s nem engeded, hogy bárki is elvegye az örömöt, amit a napfény, a jó idő és az új nap lehetőségei okoznak neked, s okozhatnának mindenkinek!! 

 

2014.04.26

Variációk arra a bizonyos 30 éves korra

1. 
30 éves vagyok. Nem várok tovább! Aki bújt, aki nem, én márpedig férjhez megyek és gyereket szülök! Nem válogatok, teljesen megfelel apajelöltnek az, aki éppen jelenleg mellettem van. Van két keze, két lába, dolgozik, szeret engem, és mindent megtesz, amit kérek. És hogy én szeretem-e? Nem fontos! Majd kialakul. Vagy átalakul. Hiszen úgyis azt mondják, hogy a szerelem később szeretetté szelídül. Mi baj lehet, ha kihagyom a pillangós, tenyérizzadós, észvesztős részt? Különben is! Mindenki szerint benne vagyok már a korban, ha most nem, később nem lesz rá ennyi esélyem sem. Anyagi háttér, egzisztencia, saját lakás.... Ugyan már! Ha arra várok, hogy mindezt megteremtsem, akkor tényleg elég kilátástalan a helyzet. És papám is megmondta: " Bezzeg nagyanyáddal mi egy szobában is boldogok voltunk, s anyádnak is volt mit enni adnunk! " Kérdés? :) 
2.
30 éves vagyok. És beteg. Sikeresen összeszedtem egy kellemes kis influenzát, közel 40 fokos lázzal nyomom az ágyat. A fülem hasogat, ráz a hideg, és jól esne egy tea. De ahhoz fel kellene kelnem, mert senki sincs, aki megcsinálná. Egyedül vagyok! Baszki!!!!!! Tényleg egyedül vagyok!!!!! Hirtelen halálfélelem és pánik tör rám. Potyognak a könnyeim és iszonyatosan sajnálom magam. Szegény én! Hogy lehetek ennyire szerencsétlen! Valakit muszáj felhívnom. De kit? Anyámat, aki már egy ideje azt hiszi leszbikus vagyok, mert kb. 5 éve volt, hogy férfival az oldalamon jelentem meg otthon, s azt feltételezi, hogy a lakótársam - aki történetesen lány - egyben az élettársamként is funkcionál. Vagy a barátnőmet? Aki két etetés között pelenkát cserél és a szeme alatti táskák lassan bőrönd méretűre nőnek a kialvatlanságtól, s közben férjura kívánságainak is próbál eleget tenni. Esetleg megpróbálkozzak a legutóbbi "kalandommal", akivel már az elején tisztáztuk, hogy "csak szex és más semmi"? Mert egyikőnk sem akar még elköteleződni, jó ez a szabad élet! Nincs számonkérés, nincs közös kassza, nincs anyós. És én ezt választottam! Úgyhogy most fogom magam, vizet forralok a teának, előtte veszek egy hűtőfürdőt, és megkeresem a lázcsillapítót az üres borosüvegek, papír zsebkendők és mackónadrágok alatt.
3.
30 éves vagyok. Keresztelőkre, esküvőkre, babakelengye bulikra járok. Rendszeresen próbálnak összehozni ismerőseim nekem szánt szingli férfiakkal, akik természetesen mind igazi főnyeremény, és bolond vagyok, ha nem fogom meg egyiket sem. Igazából egyre inkább mint konkurencia tekintenek rám a barátnőim is, s jobban éreznék magukat, s biztonságban a férjeiket is, ha én is végre beállnék a sorba, sorsszerepet vállalva velük és a családos létforma nehézségeivel, s nem emlékeztetném őket arra, hogy milyen volt akkor, amikor még ők is.... 
4.
30 éves vagyok. Szombat van, jóleső fáradtsággal ébredek a tegnap esti buli után. Pirítóst és teát reggelizem. Szól a zene, az asztalnál ülve élvezem a napsütést. Délután kávézás, este mozi. És az a srác.... Annyira jól táncolt! Szép szeme és finom csókja volt. Megadtam a telefonszámom. Vajon felhív? Mindegy is! Most felöltözöm, és járok egyet ezen a szép délelőttön.

.... és hogy milyen érdekes, világlátott emberekkel lehet megismerkedni egy esküvőn? Ki gondolta volna! 
Utazó fotós, aki rendszeresen visszajár Indiába, fotóworkshopokat szervez, két könyvet írt, több díjat nyert, a magyarországi top 10-es esküvői fotós kategóriába tartozik, és mindemellett egy nagyon közvetlen, barátságos személyiség...
Juhász Balázs 

http://juhaszbalazs.com/hu/    

http://kincseskamera.hu/