A pákozdi ingókövek sztori

Indulás: Székesfehérvár
Cél: Pákozd 
Táv: 11,1 km 

Kék ég, tömött, habgaluska felhők, kellemes levegő. Ezt láttam vasárnap reggel, mikor zuhanyzás után kiléptem a fürdőből, s eldöntöttem, ma biztos, hogy nem maradok a beton négy fal között. Az asztalomon hevert egy Velencei-tó és térsége elég részletes térkép, amit átböngészve a választás Pákozdra, és a pákozdi ingókövekre esett. Táska a vállamra, fényképezőgép, napszemüveg és már indultunk is útitársammal, akit szintén nem kellett sokáig győzködni. :)
És ennyi. 11 km-re van Fehérvártól, és szerintem a városlakók többsége még csak azt sem tudja, hogy van ilyen, mások pedig irigykedve figyelik, hogy milyen szép helyen jártam. Nem kell irigykedni!! Ki kell lépni az ajtón, és el kell indulni. A többi csak kifogás. Túrafelszerelés, kaja, kullancsok, szúnyogok, gyerekek..... Nem kell ilyen-olyan túracipő, komolyabb, hegymászós kirándulásokig szerintem teljesen megteszi az egyszerű edzőcipő, én konkrétan saruban / nem papucsban! / tettem meg ezt a kb. 5 km-es távot, amit Pákozd egyik utcájából indítottunk. Autóval mentünk le a településig, de tökéletesen ki van építve a bicikliút, úgyhogy azzal is nyugodtan bevállalható / nincs biciklim :( /. Két fél literes vízzel a kezünkbe kíváncsian vártuk, hogy mikor érünk már oda az első gránitkő csoporthoz, melyek a Velencei-hegységben elszórtan találhatók, s a Gránit tanösvényt követve az összes képződmény mellett elhaladhatunk. Kitaposott földúton, pillangó folyosón haladtunk a cél felé. Rengeteg volt belőlük, ilyen-olyan, tarka, kicsi, nagy, s az egyiket sikerült is lencsevégre kapnia társamnak.  

 

Az ingókövek egyébként onnan kapták a nevüket, hogy egyes darabok csak az élükkel támaszkodnak az alattuk lévő sziklákon, amelyeken el is mozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének. Keletkezésükre pedig tudományos és mitikus-misztikus-történelmi magyarázat is létezik. 

Az egyik ilyen változat, hogy nem természetes képződmények, azokat egy korai civilizáció állította, csakúgy, mint hasonlókat szerte a világban, mint pl. Angliában a Stonehenge-et. Ugyanis egyes nézetek szerint a Földnek vannak pozitív kisugárzású energiapályái, vonalai, melyek jó hatással vannak szervezetünkre, s elődeink ezek mentén, ezek kereszteződéseiben állítottak világszerte úgynevezett megalitokat, jelezvén e helyek szakrális jelentőségét, ahova időnként elzarándokoltak az emberek, tüzet raktak, szertartásokat tartottak. Geológusok szintén mást vallanak a keletkezésükről, s ezen belül is szemben álló vélemények vannak. Egyesek szerint majd 100 km-es körzetben még csak hasonló összetételű kő sem található, tehát azokat vélhetően ide kellett szállítani valahonnan. Mások úgy gondolják, hogy az ingókövek lehettek ugyan ősi szakrális helyek, mindazonáltal kialakulásukra geológiai magyarázat is van. 

A legérdekesebb képződmények nevet is kaptak: Kocka-kő, Gomba-kő, Kis-Cipó, Oroszlán-kő, Pandúr-kő. Mivel mi elég későn érkeztünk, így nem láttuk mindet, de a kilátás kárpótolt mindenért. 

 

A Pogány-kő formáció a távolból és a bokrok takarásából így nézett ki: 

 

Aminek a tetejére fel is másztam, s talán így jobban érzékelhető, hogy nem is olyan kis kavicsok ezek az ingókövek :) 

 

Amúgy a környék a rendszerváltás előtt szovjet katonai terület, lőtér volt, ezért a cirill betűs feliratok és firkák, még mielőtt valaki vandalizmusnak gondolná! :) 

Biztos vagyok benne, hogy lesz még alkalom, mikor teljesen körbe járom majd  ezt a természetvédelmi területet, s megismerhetem legérdekesebb pontjait.