Bár tudom, hogy hamarosan újra indul a mókuskerék, most még élvezem, hogy nincs zaj, nincsenek emberek, nincs "civilizáció", nem akarnak befolyásolni, nem akarnak meggyőzni, nem kell viselkedni. Páncél, álarc és mindenféle magamra aggatott szerep nélkül létezhetek. Létezem és kortyolgatom a teám. Nem gondolok semmire. Nem akarok semmire gondolni. Minél többet szeretnék elraktározni ebből az idillből, hogy segítsen megbirkózni a naponta rám zúduló rohanó élet összes nyűgével.
Csak még pár percet kérek...!!! Had maradjak még a "kellek és muszájok" világán kívül! De a levegő egyre feszültebb, a XXI. század kérlelhetetlenül befurakszik az erkélyen át. Dudáló autók, ajtót csapkodó szomszédok, liftek föl-alá ugrálása, buszok, teherkocsik bűze... Kedvetlenség, fáradtság, undor fog el, s legszívesebben ki sem mozdulnál otthonról. Már tervezgeted, hogy mit fogsz mondani a főnöknek, milyen újfajta betegséget találsz ki az orvosnál vagy hogy milyen indokkal mondod le a délelőtti találkát, amikor... Valaki átöleli a derekad, finoman megpuszilja a vállad, s azt mondja még az álom illatába burkolózva, mosolyogva, hogy: Jó reggelt! Úgy érzed nem vagy egyedül, s jól esik, hogy tudod, van, aki enyhítheti a mindennapok súlyát, s a közös jövőtök burka ha kell, megvéd. Vagy két kis tenyér karolja át a lábad szárát, s csillogó szemek néznek föl rád: Anya, éhes vagyok! Vagy egy farkát csóváló, nedves orrát az arcodhoz nyomó négylábú kérlel, hogy játssz vele. Egy pillanat alatt elszáll minden fáradtság, mert érte, értük érdemes felkelni. Vagy csak egyszerűen dacolva a téged is megfertőzni akaró kiábrándultsággal, fásultsággal, a konyhában táncolva hallgatod a kedvenc zenéd, s nem engeded, hogy bárki is elvegye az örömöt, amit a napfény, a jó idő és az új nap lehetőségei okoznak neked, s okozhatnának mindenkinek!!
2014.04.26
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése